Kényszerszabadságon a világ

(Szeretném előre bocsájtani, hogy eredetileg kedves, rózsaszín, cuki dolgokról akartam posztolni! Szerettem volna a jelenlegi járvány kapcsán arról írni, hogy milyen pozitív hozadéka van ennek a „kényszer pihenőnek” a Föld számára. Mivel láttuk, hogy visszatértek a delfinek Velencébe (egyébként fake news!), a szarvasok meg Párizsba, a pandák meg végre szexelnek (!), – ezért azt gondoltam, talán sikerül egy vidám történetet összehozni. Hát nem sikerült. Mármint nem annyira vidám a story.)

Napjaink legégetőbb kérdése világszerte a COVID-19 járvány megfékezése. Ennek érdekében olyan intézkedések születtek, amelyek korlátozzák mind az ipari termelést, mint az emberek mozgását. Mindannyian a saját bőrünkön érezzük ezeknek a korlátozásoknak a következményeit. Vérmérséklettől függ (és még sok minden mástól), hogyan viseljük ezt az időszakot, milyen hatással van a családunkra, az emberi kapcsolatainkra, a munkánkra.

Ezzel együtt globális változások is bekövetkeztek,- olyan változások, amelyek környezetünket, Földünk egészségét érintik. Évtizedek óta tudjuk, hogy elsősorban az ipari termelés és a fogyasztási szokások felelősek a klímaváltozásért. Most jelentősen csökkent a termelés és a fogyasztás, ebből adódóan csökkent a káros anyag kibocsátás is. Tapsol az egész világ, mert végre 230 km-ről is látni lehet a környező hegyeket Indiában, Európa nagyvárosaiban jelentősen lecsökkent a légszennyezettség (Madrid -48%, Párizs -54%, Róma -49%), a velencei kanálisokban látni lehet a halakat a vízben. És még sorolhatnám…

Ha hallgatjuk a jó híreket a Föld gyógyulásáról, talán kicsit nyugodtabbak vagyunk. Most ugyan időt nyertünk – magunk és a Föld számára-, de csak egy megtorpanásnyi időt. Talán csak annyi időt, ami alatt elgondolkozunk néhány fontos kérdésen.

Még néhány hét és az életünk ismét a megszokott ütemben folyik majd tovább. Vajon milyen következményei lesznek annak, ha újra indítjuk a világot? Előrejelzések szerint ez a „kis pihenő” hosszabb távon többet fog ártani a Földnek, mint gondolnánk. Mivel a vírus elleni küzdelemben a családok, vállalatok, államok rengeteg tartalékot éltek fel, ezért várhatóan a vírus lecsendesedését követően világszerte a korábbinál nagyobb ütemben fog növekedni a termelés. Pontosan azért, mert mindenki szeretné visszaszerezni azokat a javakat, pénzt stb., amelyekről a járvány miatt lemondott. Sajnos a járvány miatt most felélt tartalékoknak egy része a zöld beruházásokra szánt összeg volt eredetileg. Félő, hogy a profitért való következő küzdelemben már nem lesz ugyanannyira fontos a klímavédelem, mint korábban volt. ( A 2016-os Párizsi Klímaegyezmény alapján a tagállamoknak jelentősen csökkenteni kell a káros anyag kibocsátást, azért hogy lassítsuk a klímaváltozást. Eddig sem álltunk jól időarányosan ezekkel a beruházásokkal, de előfordulhat, hogy a válság után még rosszabb lesz a helyzet.) Hosszan lehetne arról írni, hogy milyen nemzetközi, gazdasági intézkedések mentén lehetne változtatni ezen a problémán. De ez a kérdés túl bonyolult, összetett ahhoz, hogy egy olyan átlagos „dolgozó nő-feleség-anyuka” (mint én) vállalkozzon erre a válaszadásra.

Talán most fontosabb feltenni azt a kérdést, hogy mi itt helyben mit tehetünk? Hogy állunk mi magyarok, itt élő családok ezzel kérdéssel?

Ami a légszennyezettség csökkenését illeti, mi magyarok nem állunk túl jól. Budapesten, a belvárosi részeken jelentős volt a csökkenés, mivel a tömegközlekedés és az autóforgalom is jelentősen csökkent. A kertvárosi és vidéki területeken azonban nem csökkent túl sokat a légszennyezettség. Ennek az az oka, hogy eddig fűtési szezon volt, és sajnos kis hazánkban még mindig magas a fosszilis energiahordozóval működő fűtések aránya. Ezért a légszennyezettség összességében nem csökkent annyival nálunk, mint más – fejlettebb, több zöld technológiát használó – országokban.

Azért nekünk is jutott valamennyi a jóból!

A „kényszerű” otthonlét” alatti időszakban eleinte növekedett a villamosenergia felhasználás, de a 15. héten már 11%-os csökkenést mutatott az előző év azonos időszakához képest. A villamosenergia-felhasználáson belül pedig növekedett a háztartási méretű kiserőművek aránya. Ez annak köszönhető, hogy 2019-ben közel 15.000 darab napelemes rendszert telepítettek magánszemélyek, míg vállalkozások, önkormányzatok, intézmények majdnem 2500 darab rendszert telepítettek.  Az újonnan a csatlakozó napelem rendszerek aránya 39%-kal növekedett 2019-ben, az előző évhez képest.

A kiserőművek telepítéséhez a családok, vállalkozások, intézmények jelentős része igénybe vette az Európai Uniós által nyújtott támogatásokat. Mivel a napenergia olyan zöld energia, amely mindig újra fog termelődni, – így ezek a rendszereknek egyszeri beruházási költsége van, környezetszennyezés nélkül állítanak elő villamosenergiát és működtetnek alternatív fűtési rendszereket. Ezek a családok, vállalkozások megmutatták, hogy igenis lehet tenni azért, hogy lassítsuk a klímaváltozást, – azon a szinten és abban a környezetben, ahol mi vagyunk.  Minél több ember gondolkozik így, annál jobban tudjuk lassítani a globális felmelegedést! Aki ismeri és már felhasználta ezeket a támogatásokat pontosan tudja, hogy ezek a támogatások sok pénzt takarítanak meg a családjuknak, vállalkozásuknak!

Persze legyinthetünk erre mindannyian (ahogy eddig is sokszor, sokan legyintettünk), de ne feledjük, hogy az emberiségre nézve összességében, hosszú távon a környezetszennyezés sokkal veszélyesebb, mint a jelenlegi járvány. Természetesen ezzel nem szeretném elbagatellizálni a járvány kérdését, csak jelezni szeretném a számszaki különbségeket! Marshall Burke, a Stanford Egyetem környezettudósa rámutatott egy nagyon fontos tényre. Kínában az év első két hónapjában jelentősen javult a légminőség. A tudós számításai szerint a csökkenő légszennyezésnek köszönhetően Kínában közel 4 ezer öt éven aluli gyermek és 73 ezer 70 éven felüli idős ember élhet tovább.

Több szomorú számot nem szeretnék most ide írni. Nem szeretnék klíma-szorongást előidézni! (Mivel a Google a barátunk, ezért ott mindenki kedvére tud keresgélni a sok szomorú szám között.)  Éljenek pandák és a delfinek! 🙂

Még van egy kis időnk! Gondolkozzunk együtt!